A magyarság 900 után vette birtokába a Dunántúl területét. A krónikák szerint a Balaton környéket Bulcsú-törzse szállta meg. A honfoglalók szláv, avar és frank népeket találtak itt. A források alapján megállapítható, hogy már ők is foglalkoztak földműveléssel és szőlőtermesztéssel. De már ezt megelőzően a késő római időkben is igen fejlett volt ezen a területen a gyümölcstermesztés. A fenékpusztai leletek tanúsága szerint szőlőt, diót, mandulát, cseresznyét, szilvát, almát és barackot is termesztettek a vidékünkön élt rómaiak. Apáról fiúra örökített agrotechnikájuk ötvöződött aztán a honfoglaló magyarok mezőgazdasági ismereteivel. Reziben már az 1628-as feljegyzések beszámoltak arról, hogy földje megtermi a gabonát és a szőlőt. A lakosság megélhetési forrásait hosszú időkön keresztül az őstermelés képezte, a szőlő, gyümölcs és a zöldségfélék feldolgozása. A nagy filoxéra járvány ideje alatt a régi szőlőfajták elpusztultak. Az 1800-as évek közepén Ambrus Mihály rezi
plébános tanította meg a rezieket a helyes szőlőművelésre és az ő kezdeményezésére termesztették
először a rizling szőlőt.
Ettől kezdve a táj jellegzetessége a rizlingszőlő lett, a vidéket ezért Rizlingországként emlegetik.
Mára sajnos egyre kevesebben tudnak ebből megélni, de a szőlőművelés, borkészítés, a hozzá
kapcsolódó gasztronómia a hagyományőrzésben ma is fontos helyet tölt be.

Rezi Szőlészeti, Borászati, Hagyományőrző, Turisztikai és Kulturális Egyesület
Bellér Ferenc elnök